NaMivan

…és az amúgy miért van úgy, hogy mikor az élet nyűgtelen – persze csak hozzávetőlegesen, de akkor is lehet mondani, hogy alapvetően nagy nyűg igazán nincsen – akkor az ember talál magának nyűgni valót? Az oké, hogy ez meg ez meg ez megvan, de ó bárcsak ez kicsit más lenne, ez még pluszban meglenne, ez… Tovább »

Kész. Komolyan mondom én ezt feladom. Komolyan mondom nem értem…valahogy egyre gyakrabban van az az érzésem, hogy emberek fordítva ülnek a lovon. És a legdurvább, hogy abban a tudatban élnek, hogy mindenki más a helikopter. Namost ezzel így önmagában nem lenne baj, és pont leszarnám, mint jelenség. Amennyiben ilyenfajta emberek a megengedettnél pont egyel többen… Tovább »

Aminek eredménye a kéthavi hallgatás. Senkit nem okolhatok. Egyedül magamat. Mindig is kevés volt az önbizalmam – a magamba vetett hitem. De még soha nem szenvedtem meg ennyire az előbbiek hiányát, mint most. Szerintem ebből már nagyjából kitalálható, hogy jelenleg úgy érzem, hogy a rossz döntést hoztam meg. És hogy mi a göcsörtös csúz köze… Tovább »

Az megvan, hogy sejtszinten érzed az univerzumot? Mármint úgyértem, hogy minden egyes sejtedben külön érzel egy egy miniuniverzumot – mármint azért mini, mert a sejt is elég pici, de ettől még az univerzum mindenségének hatalmassága bele kell férjen, így lett mini. És amúgy állítólag az embernek 5x10atizenötödiken sejtje van, amit most nem számolnék ki mert… Tovább »

…csaképp gőzöm nincs, hogy mivan, meg hogy micsináljak. Egy ember értékét vajon mi határozza meg? Mitől lesz valaki értékes? A spirituális “iskola” úgy tartja, hogy már maga a puszta létezésünk is értékkel bír. Az ember már csak azáltal, hogy megszületett és létezik, értékes. Nekem ez most azért szimpatikus dolog, mert épp halványlilagőzöm nincs, hogy mi… Tovább »

Megint eszem. Nem napi háromszor, vagy napi négygszer ötször keveset, vagy annyit, amennyi egészséges. Nem csirkerizst, nem zabpelyhet, magokat és zöldségeket. De nem is rendes főtt ételt vagy rendelőset. Nincs éhség. Nincs következetesség. Nem iszom. Csak eszem. Zabálok. Nem gondolkodom. Azt is csodálom, hogyan tudom ellátni azt a minimális agytevékenységet a munkahelyemen ami a látszatfenntartáshoz… Tovább »

…hogy nagy nehezen ráveszem magam, hogy indítsak egy blogot. Aztán az első 10 percet azzal töltöm, hogy kitaláljam, hogyan szabadulhatnék meg az automatikus, üdvözlő rendszerbejegyzéstől (ebből már egyértelműen levonható mennyi közöm volt/van  a blogíráshoz…se) – merthogy az ugye nem az enyém. Így mire oda jutok, hogy ténylegesen elkezdjek írni, az imént említett 10 perc alatti… Tovább »