NaMivan

Mármint az, hogy nem írtam már több, mint fél éve. Pedig ha mondjuk valaki megkérdezte volna, hogy mikor írtam utoljára, akkor tutira azt felelem, hogy pár hónapja. Ezért most az van, hogy gondolat-tolulásom van és hirtelen nem is tudom miről szóljon ez a bejegyzés. Úgyhogy ennek köszönhetően mindenről fog, ami épp kavarog.  Amúgy azért jöttem… Tovább »

Aminek eredménye a kéthavi hallgatás. Senkit nem okolhatok. Egyedül magamat. Mindig is kevés volt az önbizalmam – a magamba vetett hitem. De még soha nem szenvedtem meg ennyire az előbbiek hiányát, mint most. Szerintem ebből már nagyjából kitalálható, hogy jelenleg úgy érzem, hogy a rossz döntést hoztam meg. És hogy mi a göcsörtös csúz köze… Tovább »

Megint eszem. Nem napi háromszor, vagy napi négygszer ötször keveset, vagy annyit, amennyi egészséges. Nem csirkerizst, nem zabpelyhet, magokat és zöldségeket. De nem is rendes főtt ételt vagy rendelőset. Nincs éhség. Nincs következetesség. Nem iszom. Csak eszem. Zabálok. Nem gondolkodom. Azt is csodálom, hogyan tudom ellátni azt a minimális agytevékenységet a munkahelyemen ami a látszatfenntartáshoz… Tovább »

…hogy nagy nehezen ráveszem magam, hogy indítsak egy blogot. Aztán az első 10 percet azzal töltöm, hogy kitaláljam, hogyan szabadulhatnék meg az automatikus, üdvözlő rendszerbejegyzéstől (ebből már egyértelműen levonható mennyi közöm volt/van  a blogíráshoz…se) – merthogy az ugye nem az enyém. Így mire oda jutok, hogy ténylegesen elkezdjek írni, az imént említett 10 perc alatti… Tovább »