NaMivan

Nyűgni vagy nem nyűgni…

…és az amúgy miért van úgy, hogy mikor az élet nyűgtelen – persze csak hozzávetőlegesen, de akkor is lehet mondani, hogy alapvetően nagy nyűg igazán nincsen – akkor az ember talál magának nyűgni valót? Az oké, hogy ez meg ez meg ez megvan, de ó bárcsak ez kicsit más lenne, ez még pluszban meglenne, ez… Tovább »

A bulimia és én

Megint eszem. Nem napi háromszor, vagy napi négygszer ötször keveset, vagy annyit, amennyi egészséges. Nem csirkerizst, nem zabpelyhet, magokat és zöldségeket. De nem is rendes főtt ételt vagy rendelőset. Nincs éhség. Nincs következetesség. Nem iszom. Csak eszem. Zabálok. Nem gondolkodom. Azt is csodálom, hogyan tudom ellátni azt a minimális agytevékenységet a munkahelyemen ami a látszatfenntartáshoz… Tovább »

A Robbie koncert margójára

Tegnap megfogadtam magamnak, hogyha minden rendben lesz az este, akkor ma produkálok egy új bejegyzést ide (ami azért annyira nem magától értetődő, lévén, hogy a tegnapit leszámítva az első ilyen több mint egy hete született). Amúgy szerintem különösebben nem kell kifejtenem mire is gondolok a “minden rendben lesz” alatt – az elmúlt hetek/hónapok/évek eseményei alapján… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!