1.0NaMivanhttps://namivan.cafeblog.huAnnalányhttps://namivan.cafeblog.hu/author/anna83/<p>Tegnap megfogadtam magamnak, hogyha minden rendben lesz az este, akkor ma produkálok egy új bejegyzést ide (ami azért annyira nem magától értetődő, lévén, hogy a tegnapit leszámítva az első ilyen több mint egy hete született). Amúgy szerintem különösebben nem kell kifejtenem mire is gondolok a "minden rendben lesz" alatt - az elmúlt hetek/hónapok/évek eseményei alapján nekem senki ne mondja, hogy nincs benne egy minimál para hasonló közösségi élmények alatt - szerencsésebb esetben előtt. Szerencsére nálam az utóbbi esett meg, mert Robbie annyira magával ragadott, hogy ott egyéb ép gondolat labdába sem rúghatott - ezt mindjárt kifejtem, de előtte. </p> <p>Még szeretném elmesélni, hogy az utolsó ilyen fogadalmat akkor tettem, mikor egy repülőúton hazafelé 3 órán keresztül azzal próbáltam csillapítani a sírógörcsig hatalmasodó folytonos és egyre erősödő repülésfóbiámat, hogy azt mondogattam magamban, hogyha ezt túlélem, esküszöm elmegyek az őszi félmaratonra - már lefutni. Ekkor volt nyár közepe. Szerencsére viszonylag edzésben voltam. És kitalálható, hogy mivel most ezt a bejegyzést írom, a gép egyben szállt le, benne meg én is - csak épp szellemileg kevésbé épen (saccra egy olyan tízmilliárd agysejtet nyírok ki egy-egy ilyen halálközeli stresszélmény generálással). A félmaratont meg nyilván lefutottam, mert jókislány vagyok, az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Egyrészt, másrészt meg inkább nem packáznék az élettel annyira. </p> <p>Back to Robbie. </p> <p>Kezdjük ott, hogy nem vagyok ultimate hardcore Robbie rajongó - értsd: kettő számot tudtam szó szerint elénekelni elejétől a végéig, ebből az egyik a megidézett George Michael Freedom-ja volt, a másik pedig a koncert végeztével felhangzó Dirty Dancing ikonikus Time of my Life-ja - jó nyilván a Robbie számoknál is hozzá tudtam tenni a hangorkánhoz a kemény átlag 43%-os szövegismeretemmel; ez sajnos a mellettem készült felvételeken jóval többnek hangzik: nem egy Maria Callas veszett el bennem, hanem kurvasok, hanem azért még artikulálatlanul ordítani éneklés címén sajnos bőven tudok. <br /><br />Ezt azért tartottam baromi fontosnak leszögezni, mert itt most nem egy veszett, megvadult, elborult, habzószájú, mellvért döngető Robbie magasztalás a cél. Ez egy tök szimpla és tárgyilagos - ennek ellenére nyilván szubjektív véleménynyilvánítás. <br /><br />Amit az első, <em>kötelezően magyaros hozzáállású fröcsögő undorító, végetlenül megkeseredett, kiábrándult, és az élet - nemhogy apró - de jelentős gyönyöreiben már vajmi kevés örömét lelő</em> kritika írója provokált. Így utólag is gratulálnék neki, és a majd őt lassan a sorban követő hasonló mentalitású irományok büszke gazdáinak. Mert ma nálunk mindent, mindentől függetlenül <em>lehúzni SIKK - előre is köszönet azoknak, akik nem lesznek hajlandóak a sorba beállni.</em></p> <p>Én pedig, mivel kritikus nem vagyok, de ez a bejegyzés mégis a tegnapi koncertről kéne szóljon nagyrészt, hát álljon itt az én véleményem is. <br />Odabaszott.</p> <p>Köszönöm a figyelmet.<br />További szép napot mindenkinek.</p>rich