…csaképp gőzöm nincs, hogy mivan, meg hogy micsináljak. Egy ember értékét vajon mi határozza meg? Mitől lesz valaki értékes? A spirituális “iskola” úgy tartja, hogy már maga a puszta létezésünk is értékkel bír. Az ember már csak azáltal, hogy megszületett és létezik, értékes. Nekem ez most azért szimpatikus dolog, mert épp halványlilagőzöm nincs, hogy mi a francérmásér lehetnék én értékes. Így harmincegynéhány évvel a hátam mögött elmondhatom, hogy pont ott tartok, hogy nemtom hogy merre tartok.
Hogy mivan: döntéshelyzet. Döntenem kell. Én meg az elmúlt években sikerre fejlesztettem egy olyan fokú döntésképtelenséget, hogy van hogy csak azzal perceket töltök, hogy most akkor a kiflit vagy a zsemlét válasszam, érted. Erre most meg meg kell hoznom egy olyan döntést, ami igazából csak minden mást meg fog határozni a jövőm tekintetében. De én meg nem akarom. Szerintem én még amúgy mindig egy durcás kisgyerek szintjén létezem. Gáz, de ez van. Azt is mondják, hogy az ember akkor fog csak igazán felnőni, hogyha őmaga is szülő lesz, vagy ha elveszti a szüleit. Namost én e kettő közül mindkettőt örökidőkre szeretném elkerülni.
Hogy jön ez az értékesség témakörhöz? Mert mi van akkor, hogyha én egy olyan lány (nő) vagyok, aki nem látja magát kiteljesedni sem anyaszerepben, sem törtető multikarrieristapics…vezető szerepben?! Mert amúgy ez van. Mi van, ha én csak lenni szeretnék…élvezni az életet. De nem csak lenni igazából, hanem élni. Anélkül, hogy bazi felelősséget kelljen a vállamra venni akár családilag, akár karrierileg. Na ilyenkor mi a szitu vajon? Ezt nehéz beemelni mi? Hát igen….még nekem is. Amúgy. Arra már rájöttem, hogy nem vagyok ám totál céltalan, mert tök tisztán látom, hogy mivel szeretnék a fenti kettőn kívül foglalkozni, csak most épp nem olyan a helyzet, hogy csak úgy belevághatnék…Motivációm és engeriám bőviben lenne rá…talán még idő is, mert hiszem, és én tényleg hiszem, hogy az arra van, amire akarunk. Csak a pénz ami most máshova kell. Ez nem kifogás, nincs vita. Ez tény.
És szeretném hinni, hogy harmincasan, karrier és anyasági tervek nélkül is, döntéshozatal nélkül és még megvalósítatlan álmokkal is értékes vagyok…értékes lehetek. Csak nehéz elhinni egy olyan világban, ahol ha a női nemről van szó, ez a két út adott – vagy neadjisten akettő kombinációjatejóég. Szóval emiatt én most tök értéktelennek érzem magam. És ez azért nem jó, mert ez nemhogy a mostani döntéshelyzethez nem segít hozzá, hanem még a jövőbeli álmom megvalósítását is aláássa, mert egy értéktelen ember hogy tudná már magáról elhinni, hogy képes arra. Bármire. Pláne hogy ennek megfelelően ezt is sugározza minden egyes kis molekulájával ami az energiamezejében kereng, amit még az is levág egyből, aki a rög-materialista realitások talaján mozgolódik nap mint nap és olyan messze van a spiritualitástól, mint én attól, hogy meghozzam már végre ezt a kurva döntést.
Amúgy nem akarok itt nyűgösködni, meg hisztériázni, elégedetlenkedni meg pláne nem, mer amúgy meg tök jó életem van. Én el is lennék így. Csak most úgy alakult a helyzet, hogy változtatok a dolgok, és lépnem kell valamerre. És ez most baromira kényelmetlen és nem tetszik. És ezzel amúgy lehet, hogy sikerült is leírnom a döntést. Bármennyire karrieristátlanul is hangzik, lehet, hogy én most a kényelemre kell rámenjek, és a legkevesebb fájdalommal meg energiabefektetéssel járó utat kell választanom. Hm. Megfontolom ezt.
Amúgy meg? Hogy egy klasszikust idézzek: “error: I can’t adult Today” (az esetemben mondjuk lehet jogosabb lenne lecserélni a Today-t lifetime-ra….).
Najó vördpísz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: